a Double Rise-ra érkezik a roma holokausztról megemlékező darab

Fesztiválra nem feltétlenül azért jár az ember, hogy komoly színházi előadásokat nézzen, de a Double Rise sosem csak a zenéről szólt. Tíz éve a találkozások és a megélések fesztiválja, teret enged közösségi megéléseknek, önmagunkról való gondolkodásnak, méghozzá a színház, az irodalom és a népi kultúra jelenlétére és erejére támaszkodva. A jubileumi Double Rise csütörtöki estéjén egy olyan előadás érkezik a Székelykő lábaihoz, ami szokatlan a fesztiválszínpadon, szokatlan Erdélyben, de még a világban is – és pont ezért van itt a legjobb helye. A Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt című színházi produkció a roma holokauszt elfeledett, sokáig elhallgatott retteneteit jeleníti meg.

Nehéz darab, amelyet a Forte Társulat és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány közösen készített el, a szövegkönyvet Ugron Zsolna, József Attila-díjas író és dramaturg, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója állította össze.

Ez a történet nem csupán a múltról szól, hanem arról is, hogy hogyan emlékezünk, vagy éppen nem emlékezünk. A darab összművészeti előadás, látványos, élő zenés betétekkel, mozgásszínházi elemekkel, a roma kultúra szimbólumaival és mozgásvilágával. A cél: hogy a fiatalok számára is megérthetővé, átérezhetővé váljon a roma népirtás tragédiája. Hogy legyen szava a fájdalomnak – és legyen helye az emlékezésnek, mondja Ugron Zsolna kiemelve, hogy a porrajmos – elnyeletés, elpusztítás – a roma holokauszt elnevezése, erre próbálnak reflektálni.

Arról ugyanis vajmi keveset beszélünk, hogy a náci rezsim alatt több mint félmillió európai roma vesztette életét. A nemzetiszocializmus ideológiája a cigányokat is „alsóbbrendű fajnak” nyilvánította – üldözték őket Németországban és a megszállt országokban, majd gettósítás, jogfosztás, deportálás, kényszermunka, végül megsemmisítés várt rájuk. De az ő áldozataikról és megéléseikről a társadalom valahogy elfeledkezett.

Pedig 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradóra, egyetlen éjszaka alatt közel háromezer romát gázosítottak el az auschwitzi cigánytáborban. A Cigány Világszövetség 1972-ben nyilvánította augusztus 2-át a roma holokauszt emléknapjává.

A darab elsősorban túlélők vallomásaira és a tragédiára reflektáló roma költők verseire épül. Az előadás alapját a Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek című kötet adja – ebben roma kamasz túlélők visszaemlékezései olvashatók. Ezeket egészítik ki Lukács Miklós és zenésztársai élő, improvizatív zenéje, valamint a Forte Társulat mozgásszínházi eszközei.

„Ez egy főhajtás. Egy az időben feloldódó emlékmű” – mondja Ugron Zsolna, aki szerint nem lehet kívül maradni. „Ezek a történetek olyan mélyek és tragikusak, hogy mindenképpen bevonódik az ember.” A darab születése során olyan visszaemlékezésekkel dolgozott, amelyekben kamaszok, fiatalok menekülnek, családokat veszítenek el, túlélők mesélnek olyan fájdalmakról, amiket alig lehet kimondani.

A cél tehát nemcsak a történelmi tudás átadása volt, hanem a megrendülés, az érintettség közvetítése is. Hogy ne csak tudjunk róla, hanem át is érezzük a súlyát ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az áldozatok ne maradjanak tovább névtelenek.

A darabot 2023 októberében mutatták be először a budapesti Hagyományok Házában, majd 2024 februárjában indult országjárásra: Balassagyarmat, Veszprém, Debrecen és Salföld után a következő állomás Torockó, ahol 2025. július 10-én 19:00 órától látható a Double Rise Fesztiválon. A belépés ingyenes.

Gondi Mátyás, a Double Rise főszervezője akkor döntötte el, hogy meghívja, amikor maga is megnézte, és azonnal tudta, hogy ennek ott a helye.

Nem azért, mert szórakoztatni akar. Nem fog sem feloldani, vagy könnyíteni a lelkiismereten. Ehelyett emlékeztet, megrendít és szembesít azzal, amit nem szabad elfelejteni. És ahogy az alkotók is mondják:

„Nyomatékosítja, hogy mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ez még a gondolat szintjén se merülhessen fel soha többé.”