Csűrdöngölés fesztiválverzióban
„A magzatvízzel együtt ismerkedtem meg a néptánccal, a népi kultúrával, hiszen Édesanyám Zsuráfszky Zoltán táncosa volt. Ritmusra lubickolhattam. Aztán bölcsődém és óvodám lett a próbatermük, majd pedig fiúgimnazista koromban újra felfedeztem magamnak” – idézi fel a kezdeteket Berecz István – vagy ahogy a táncházmozgalomban sokan ismerik, Pityu –, a magyar néptánc és népzene egyik legkarizmatikusabb alakja. Örökös Aranysarkantyús táncos, a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti igazgatója, aki nemcsak előadóként, hanem közösségi alkotóként is fontos szerepet vállal a hagyományőrzés mai újraértelmezésében.
A néptánc világába született bele, de édesapja, Berecz András népdalénekes és mesemondó révén már korán megtapasztalta a tágabb néphagyomány emberformáló erejét is. A mesék, a zene és a közösségi élmények élő viselkedéskultúraként voltak jelen mindennapjaiban. Olyannyira, hogy később a jogi egyetemet elvégezve mégis maga mögött hagyta e pályát, hogy a néptáncban lelje meg valódi önkifejezését és hivatását.
Fontosnak tartja, hogy a népzene és a tánc ne szubkultúraként, belső körök zárt örömünnepeként éljen, hanem valódi közösségi élménnyé váljon. Kritikusan beszél a táncházmozgalom zártságáról, ugyanakkor hisz abban, hogy ebből van kiút – például olyan fesztiválok által, mint a Double Rise, ahol a folk nem díszlet, hanem organikus része a közösségi élménynek.
A hagyomány számára végtelen ihletforrás. Nem nosztalgikus emlékként, hanem élő, alakítható örökségként tekint rá. „Megismered magadban a kemény hegyi csángót, az örök-derű székelyt, a cifra kalotaszegit, a fellegajtó-nyitogató bús mezőségit” – mondja kiemelve azt, hogy a néphagyomány része a személyiségfejlődésnek.
Miért távolodtunk el a népitől?
Úgy véli, a fogyasztói világ nem kedveli az identitást adó, önfenntartó kultúrákat, főleg, ha azokhoz szenvedély és állhatatosság is kell. A népit meg kell tanulni. Nem jön gombnyomásra. De pont ettől lesz mély, tartós, emberi. A mai világ inkább a nyegleségnek állít szobrot. „A pénz irányít”. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a Double Rise Fesztiválon felismerték a folk élmények nélkülözhetetlenségét.
„A divat a percé. De a tánc, az ének örök” – ezért sem fél az aktuális trendektől, bár tény, hogy nem is akar azokhoz igazodni. Szerinte a népi kultúra divatja pont abból fakad, hogy az emberi közösség és a közös öröm mára kiveszőben van. És mikor már csak digitális ujjlenyomataink maradnak, szinte zsigerből érezzük, hogy vissza kell találnunk a lélegző valósághoz. „A legrövidebb út ehhez a tánc és az ének” – mondja.
Sokan próbálkoznak a népi elemek popkulturális újrahasznosításával. De Berecz István szerint nem mindegy, ki és hogyan nyúl hozzá.
„Mivel a néphagyomány kollektív emlékezet, sok emberöltő sok egyéniségén átszűrődve kristályosodott érzelmek tökéletes gyémántjává, nehéz úgy, hozzányúlni, hogy ne leegyszerűsítse az ember. Aki nem alázattal érinti, nem tiszteli és nem ismeri, az könnyen bóvlit csinál belőle. De aki ebből a mélykútból úgy tud közelebb hozni egy darabot, hogy megértünk valamit az emberségünkből, annak érdemes foglalkoznia vele”.
A Double Rise Fesztiválon a folk nem díszlet, hanem origó
A Double Rise-on a népi kultúra része az identitásnak: ez Berecz István szerint azért működik Torockón ennyire zökkenőmentesen, mert a szervezők fel merték vállalni, hogy értéket is közvetítenek. Felismerték, hogy „az életöröm nem ciki, csak mert nem angolszász zene az alapja, hanem magyar hagyomány.”
A folkélmény egy hegyoldalban, a Székelykő alatt természetesen más, mint egy falusi kultúrházban. Mégis feledhetetlen, mert a fesztiválozók a Székelykő lábánál táncolhatnak. És a hagyomány akkor maradhat élő, ha nem csupán falusi közösségekben, hanem a digitális térben, fesztiválokon, közösségi műhelyekben is helyet kap. A kulcs tehát az élmény: a hagyományt nem tananyaggá kell tenni, ellenkezőleg: élő kapcsolattá kell formálnunk.
„A múlt nem magyarázkodásra szorul, hanem megélésre” – jelenti ki Berecz István, akinek meggyőződése, ha az ember érti a múltját, jobban érvényesül a jelenben is, mert emlékszik rá, ki is valójában.
Hogy mi várható tőle a jubileumi Double Rise-on? Az már biztos, hogy néptáncból és népdalokból nem lesz hiány! Illetve a folkfelvonulás is lelkesen szerveződik. Ha együtt mulatnál velünk, le ne maradj! Részletes program és jegyek a Double Rise honlapján!
