„Itt éreztük először, hogy igazi zenekar vagyunk”
Azt mostanra talán már mindenki tudja, hogy a Székelykő lábánál kétszer kel fel a Nap, de vajon azt is, hogy vannak pillanatok, amikor tulajdonképpen egyszer sem megy le igazán? A Double Rise fesztivál koncertjein legalábbis megáll az idő, és miután a zenekarok felrázzák a közönséget, reggelig tartó énekléssel és beszélgetéssel folytatják a közös mulatozást. Még akkor is, ha egyébként teltházas koncerteket adnak szerte a Kárpát-medencében. A Bagossy Brothers Company 10 évvel ezelőtt „kölyökzenekarként” érkezett az első Double Rise fesztiválra, de az elmúlt évek során a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb zenekarává nőtte ki magát, amit számos szakmai és közönségdíj is alátámaszt.
Tatár Attila, a zenekar gitárosa szerint, amikor 2015-ban meghívást kaptak a frissen induló fesztiválra, még csak álmodtak arról, hogy valódi zenekar lehetnek. A Nagyszínpad tehetségkutató döntőseiként kaptak esélyt arra, hogy a Double Rise fesztiválon léphessenek fel.
„Óriási lehetőség volt. Akkoriban nagyon örültünk a fesztiválmeghívásoknak, mert főként klubokban és városnapokon zenéltünk. Annyira jó hangulat uralkodott a meghívás körül, hogy egy nappal korábban odamentünk, hogy élvezhessük a fesztivált is” – meséli kiemelve, hogy a Double Rise máig fontos fesztivál számukra.
„Még, ha nem is akkora, mint például az Untold. Nem is lehet a kettőt egy lapon említeni, mert teljesen mást képvisel mindkettő. A zenekarok számára presztízs ott lenni”.
Elmosolyodik. A kezdeti időszakban álmokat dédelgettek, olyan vágyakat, amelyek mostanra kivétel nélkül teljesültek. Ott nőttek fel a torockói színpadon, a Double Rise megtanította őket a szerethető egyszerűségre és a közvetlen emberi viszonyok fontosságára.
Volt olyan év, hogy 120-szor koncerteztek
Tíz év alatt sok minden változott. A világ és a fesztiválkultúra is (linkelni a Gondi Mátyás bevezető anyagot), arról nem is beszélve, hogy ez idő alatt mekkora karriert futott be a gyergyószentmiklósi Bagossy, a „kölyökzenekar”, ahogyan Tatár Attila fogalmaz, ami a fesztivál indulásakor még csak próbálgatta a szerencséjét. Egymást követték az egyre nagyobb színpadok, több ezer koncert szerte a Kárpát-medencében, teltházas MVM Dóm, új lemezek. És közben valami mégis ugyanaz maradt: az emberi hozzáállás, ami legalább annyira a zenekar hajtóereje, mint a fesztiválé is.
„Amikor koncertről koncertre utazunk, a buszban beszélgetve sokszor rájövök, hogy egymáshoz való viszonyulásunkban ugyanazok maradtunk, akik a zenekar alakulásakor voltunk”.
Pedig csak 2018-ban 120-szor koncerteztek, keresztül-kasul utazgattak a Kárpát-medencében. Mégsem felejtették el, hogy minek is köszönhetik ezt a hatalmas népszerűséget. Számukra kezdetektől fogva az emberek az elsők, a közönségük, akikkel megértik egymást a dalokon keresztül. A felnőttektől a gyerekekig sokan tudnak azonosulni azzal a lelkiállapottal, amit éppen kiöntenek a színpadon – mondja. Igaz ma már nem buliznak hajnalig a közönséggel, mert mostanra már más tempót diktál az élet, a legtöbb zenekari tagnak családja, gyereke van. De ez mégsem gátolja őket abban, hogy szorosan összefonódjanak a hallgatóságukkal. Mert a zene továbbra is biztos kapcsolódási pont.
„Csillag az égen” – amikor a népzene találkozik a könnyűzenével
Az utóbbi időszakban gyakran lehetett hallani a Bagossy Brothers Company népzenei ihletésű koncertműsoráról. A „Csillag az égen” című előadásukat – amely nem egyszerű áthangszerelés vagy műfaji kísérlet, sokkal inkább egy tiszteletteljes, személyes vallomás a magyar népzene erejéről – tavaly ősszel mutatták be az Erkel Színházban, és idén nyáron Erdélybe, a csíksomlyói Nyeregbe is elhozzák. A Double Rise közönsége azonban ennek egy szeletét már a fesztiválon is meghallgathatja.
Ez a koncertműsor egy népdaltörténeti ívre épül: különböző tájegységek – így például a gyergyói régió – dalai csendülnek fel, kiegészülve autentikus táncokkal és kortárs könnyűzenei hangszereléssel. A koncert különlegessége, hogy nem egy világzenei vegyítés, hanem egyfajta kulturális párbeszéd: az ismert Bagossy-dalok és a népzenei motívumok együtt lélegeznek, közösen építenek fel egy történetet.
És ez tökéletesen illeszkedik a Double Rise szellemiségéhez, amely a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy a könnyűzenei koncertek mellett a népművészet, a hagyomány, a közösségi élmény is jelen legyen.
A torockói fesztivál mindig is híd volt a múlt és a jelen, a zene és az identitás között – és most ez a híd a Bagossyék koncertjén is testet ölt. Ahogy a zenekar fogalmazott: ez a műsor egyfajta lezárása is a népies korszakuknak. Épp ezért is különleges, hogy Torockón még egyszer felcsendülhet belőle egy részlet – ott, ahol a nap kétszer kel fel, és ahol minden elkezdődött.
A kérdésre, hogy mit üzennek a közönségnek, a válaszuk meglepően egyszerű: „Semmiképp se hagyják ki, hogy felmenjenek a Székelykő csúcsára, és onnan nézzenek le a völgyre. Ez egy kicsit sportosabb tanács, de megéri”.
Minden egyéb felnövéstörténet. A Double Rise Fesztivál és a Bagossy Brothers Company elmúlt tíz éve, ami hol összefonódott, hol párhuzamos síkokra tért, de egy kicsit mindig közös volt.
Te ott leszel a jubileumi koncerten?
A részletes program elérhető a honlapon.
