Vecsei H. Miklós hazatér, amikor Double Rise-ra jön

„A családom mindkét ága erdélyi. Sok nyarat töltöttünk a testvéreimmel Gyimesben. Ahogy elkezdtem színházzal foglalkozni, újra rádöbbentem, mennyire fontos ez a vidék – az ott élő emberek, a találkozások” – mondja Vecsei H. Miklós, akit sokan Semmelweis professzorként, a Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjeként vagy a 2024-es év színészeként ismernek. A Double Rise tizedik születésnapját ünnepli idén, és bár ez pusztán szám, a mögötte húzódó idő egy egész generáció útját, kapcsolódásait és felismeréseit rajzolja ki. Vecsei H. ebben az évtizedben nemcsak színészként, hanem alkotóként, gondolkodóként és közösségi emberként is szorosan kötődött a fesztiválhoz – és Erdélyhez, ahová családi gyökerei is visszavezetnek. 

Vecsei H. Miklós úgy véli, Torockó több mint egy falu: „az egyik legszebb település Erdélyben, szinte felfoghatatlan érzés, amikor az ember meglátja a Székelykőt.” A Double Rise közössége pedig sokkal több számára, mint emberek egy csoportja. Nagyon sokat kap az ottaniaktól.

Ezért a jubileumi alkalomra egy különleges koncertszínházi előadást hoz, amely Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni megrendítő és gyönyörű történetét dolgozza fel. Ez az előadás színház, irodalom és zene egyedi elegye, amely a két legendás életút kapcsán nemcsak az érzelmekre, hanem az emlékezés fontosságára is fókuszál.

Az előadás célja a megemlékezés mellett elgondolkodtatni és kapcsolódásra hívni – különösen a fiatalokat, akik számára Vecsei H. szerint ma fontosabb, mint valaha, hogy a kultúrához való viszonyuk ne csak szórakoztató, de mélyebb, közösségi élmény is legyen.

Olyan hely ez, ahol az estéknek lelkük van

A Double Rise és a torockói környezet különleges védőréteget húz az emberek köré: „ide kevésbé jutnak el azok a fuvallatok, amelyek elferdítik a gondolatokat. A hegy, az ott élők, a történelem és a helyi kultúra mágiája mintha szorosabbá fonná az ott szövődő barátságokat, mélyebbre ásná az esték lelkiségét.” 

Ilyen helyből kevés van, mondja kiemelve, hogy „káoszos a világ. Az ember elkezd egy mondatot, de a végére elbizonytalanodik, hogy még mindig így van-e”. 

És talán épp ezért működik Torockón az, ami máshol még csak próbálkozás: az irodalom, a színház, a személyes történetek, ezek elegye egy fesztiválon. Vecsei H. szerint a fesztivál – mint forma – még gyerekcipőben járó műfaj, de annál nagyobb a jelentősége. Mert nemcsak zenéről és gasztronómiáról szólnak ezek az alkalmak, hanem a megérkezésről, a lelassulásról, az egymásra figyelésről is. A színháznak meg nagyon is van helye ebben a térben.

A különbség egy tömegfesztivál és a Double Rise között abban rejlik, ahogyan egymásra nézünk. 

„Az első nap végére az arcok többségét már látásból ismered. Vannak, akikre még emlékszel az előző évekből. Először egy biccentés, aztán egy összemosolygás, egy közös korsó sör, és az esti nagyszínpados koncerten már egy családként állunk ott”. 

Adni kell legalább egy mondatot, amivel hazamehet a közönség

A szórakozás is fontos, mondja, de ha nincs mögötte tartalom, meneküléssé válhat. Az előadóknak úgy kell gondolkodniuk, hogy adniuk kell valamit. Legalább egyetlen mondatot, amivel hazamehet a közönség, még akkor is, ha más cél nem volt, minthogy segítsék a pihenést és az elengedést. Nincs ebben semmi didaktikus, ez inkább felelősség. Megtartani a kapcsolatot. Megérinteni azt is, aki csak lazítani jött.

„Azonban a népi kultúra időtlen, és folyamatosan történik, fejlődik. Fontos, hogy ismerjük a régi formáit, mert abból következik, hogy mi hogyan tudjuk élni, alakítani. Torockón könnyű rádöbbenni erre, amikor azt hiszed, hozol valamit az ittenieknek, de rájössz: ez már régóta itt van. Csak más formában.”

Különleges tér a kapcsolódásra a fesztiválszínház

A Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni életéről szóló koncertszínházi előadás olyan, ami alakítja és megtartja a kapcsolatot. Egyszerre személyes és történelmi, megrendítő és megtartó. „Radnóti 80 éve halt meg sok millió testvérével együtt. Ez ijesztően rövid idő. Akkor egy fél kontinens azt gondolta, hogy ez az út az igazság. Aki kicsit is követi a történelmet, láthatja, hogy az igazság az egyik legveszélyesebb szóvá vált az idők folyamán” – mondja Vecsei H. Miklós kiemelve, hogy az ilyen monumentális korok és életművek megszólaltatására igazán alkalmas a színház és a zene is, mert túlmutat a puszta szavakon. 

„A színház minden. A közönségnek is így kell készülnie rá, hogy egy történetet fog látni, színházi eszközökkel”.

De hogy hogy merre tart mindez, amikor minden változóban van? 

„Nehéz megmondani. Az AI, háborúk, ideológiák – túl gyorsan történik minden. Számomra átláthatatlan, mi lapul az érzékelhető valóság mögött” – teszi hozzá. Egy dologban azonban biztos: türelemre, csendre és kisközösségekre van most szükség. Ehhez művészként is lehet adni, csatlakozni.

A Double Rise tíz éve meg maga a bizonyosság: a mai gyors és kusza világunkban még mindig vannak helyek, ahol a mondatok végére lehet érni. Ahol a fesztivál úgy képes magába olvasztani zenét, kultúrát, irodalmat, néphagyományt, hogy az csöppet sem feszengő.

Kíváncsi vagy rá? Gyere el az előadásra!

Részletes program a fesztivál honlapján és közösségi média felületein.